Rover

"

Voltak idők, amikor a Rover felelt a tombolásért. Doromboló motorjaival, kényelmes futóműivel, kissé mókás bájával és ""nagyon kellemes"" belső terével a hagyományos brit márka az ügyfeleket és a kritikusokat egyaránt meggyőzte. De a Rover aranykora véget ért. A különböző modellek mostmár csak használtautóként állnak rendelkezésre, kezvde az első modellel, a Rover Eight modelljével egészen a 2003-as Rover Streetwise modellig. Két évvel később véget ért a történet, és az utolsó kocsi is legurult a Rover Longbridge-i üzemének szalagjáról, Birmingham egyik külvárosában. De hála a nagy mértékben biztosított alkatrészellátásnak és az alacsonyabb áraknak, a Rover modellek használt állapotban is a keresett járművek közé tartoznak. Nem csoda, hiszen ezek a karakteres autók nem csak robosztusak és megbízhatóak, de általában ideálisak a mindennapi használatra is.

A Rover két klasszikusa, melyek használtan is megdobogtatják a klasszikus autók rajongóinak szívét

Még ha a 2005-ös összeomlás szenzáció is volt és a Rover jó hírnevéből nem sok maradt, voltak idők, amikor a felkapott britek a megyét nem akarták elhagyni csak Rolls-Royce és Rover modellekkel. A karosszéria finom eleganciájához és a belső tér tökéletes technológiájához a legmagasabb gyártási minőség is csatlakozott. Az országban a brit hagyománymárka nem volt annyira népszerű, néha a német márka és angol font kedvezőtlen árfolyamai megemelték az árakat, még a német autók vásárlói számára is. Ám a történelemben van néhány Rover gyöngyszem is. Bemutatunk két Rover modellt, melyek jól karbantartva használt autóként a legérdekesebbek és a legritkábbak közé tartoznak klasszikusként.

Rover P5

Első alkalommal a Rover P5 1958-ban gurult le a szalagról és három generációban, úgynevezett Mark I, II és III néven vált ismertté - 1973-ig gyártották. A hengerűrtartalomtól függően megkülönböztetünk ""Rover 3 literes"" és ""Rover 3,5 literes"" modellt. Az autó a markáns hűtőráccsal a felső középosztályhoz tartozik, melyet nemcsak a kényelmes méretek tanúsítanak, hanem a luxus króm díszítés és a játékos részletek is az autó belsejében. A hátsó részben az első fejtámlákon olvasólámpák épültek be, illetve a hátsó kartámaszon pohártartót is találunk. A brit kormányzati tisztviselők számára készült, még II. Erzsébet királynő is egy Rover P5 modellt vezetett. 1967-ben megjelent a P5B, egy speciális változat. A többi modellel ellentétben ebben először dorombol egy V8-as motor a motorháztető alatt. Ez felelt meg a Buick, vagyis a ""B"" jelzésnek a névben. A P5 Rover haszáltautóként a legkeresettebb gyűjtői darabok közé tartozik, a ritka sportkupé verzióért pedig hatalmas árat fizetnek.

Rover P6

1963-ban mutatták be a P6 sorozat első modelljét, majd ezt követően 10 éven át párhuzamosan kínálták a P5 modellel. A P6 új dizájnt kapott, az első változat 2,0 literes motorral a Rover 2000 nevet kapta. Az erősebb változat, dupla karburátorral egy kicsit később, Rover 2000 C néven került piacra. Technikailag a P6 sorozat nagyon érett: teljesen szinkronizált sebességváltó, négy féktárcsa és De Dion hátsó tengely is helyet kapott benne, melyet egyébként csak sportautókra szereltek, ám a Rover modelljeinél a kényelem növelésére használták. Köszönhetően az innovatív technológiának és a nehéz bőr és sötét faburkolatnak, a P6 modelljét ""népi Rolls Royce"" modellnek tekintették. 1968 után a britek kínálták a Rover 3500 változatát, ahol a P5 jól ismert V8-as motorjának 139 lóereje dolgozott. Az első modellek alapfelszereltségként kaptak automata sebességváltót, csak 1971-ben kerültek piacra kézi sebességváltóval. Ezeket a Rover modelleket azonban nehéz megtalálni manapság.

Rover: egy hagyománymárka elhalványul

A brit autógyártó Rover gyökerei - csakúgy mint a Škoda esetében - a kerékpárgyártáshoz nyúlnak vissza. 1884-ben John Kemp Starley és William Sutton mutatták be az első ""Rover Safety Bicycle"" modellt. Összehasonlítva a hagyományos nagykerekű kerékpárokkal, az alacsonyabb kerékpár alacsonyabb ülésmagassága biztonságosnak bizonyult. A ""biztonságért"" egy harmadik kerék is felelt, így a kerékpár nem borulhatott fel. Mivel a lánchajtás gyorsabban fejlődött és mutatkozott be, sokkal kényelmesebb volt, mint a magaskerekű versenytársak, így a tricikli alkalmas volt kirándulásokra is. Innen a név: a Rover angolul azt jelenti, hogy ""vándor"". A Rover modell gyorsan terjedt egész Európában, a lengyel ""rower"" szó még ma is kerékpárt jelent. A vállalatot azonban más újítások is sikerre vitték: 1902-ben bemutatták az első motorkerékpárt, az Imperial Rover Motor Cycle modellt.

Csak két évvel később jelent meg a Rover első gépjárműjével, a Rover Eight modellel a piacon. A kétüléses azonnal bizonyította megbízhatóságát. A cég neve a ""Rover Company"" is innen ered. További modellek következtek, 1907-ben a Rover elnyerte az Isle of Man Tourist trófeáját. Az első világháborút és az azt követő nehéz gazdasági helyzetet követően a Rover válságba került. A kerékpárok és motorkerékpárok gyártását 1923-ban le kellett állítani. Az egyszerű ""Rover"" név alatt koncentrálódtak a kis (és olcsó) autók. A nagy gazdasági világválság alatt az autógyártó új irányt vett, miután a Rover egy Train Bleu gyorsvonatot vert meg St. Raphael és Calais közt, nagyjából 20 perccel, s ezzel nagy médiafelfordulást kavart. A négy- és hathengeres modellek, mint a Rover 10 vagy a Rover 16 a tehetős autóimádókat célozták meg.

Rover: luxusautó a gazdag és erős Európa számára

Az 1930-as években a királyi családok, arisztokraták és kormányok Európa-szerte használták a Rover modelleket, sőt a felső középosztály és a hírességek körében is idővel megmutatkozott, hogy egyre jobban érdeklődnek a modellek iránt. Ezek a Rover luxusjárművek a használtautó piacon eléggé keresett darabok. A második világháború alatt a Rover részben fegyvergyártással foglalkozott, főként azonban motorokat gyártottak harckocsikhoz és harci repülőgépekhez. Titokban ekkor kezdődött meg a gázturbinák fejlesztése - ezt a technológiát a másodosztályban használták, az autó alternatív hajtásláncaként. Ettől eltekintve azonban rendkívül gyors prototípusokat, mint a JET-1 vagy egy 150 lóerős gázturbinával működő sportkocsit hoztak létre, melyet a Le Mans-ban megrendezett 24 órás verseny során is alkalmaztak, ám kevés sikerrel. Több sikeres bevezetés koronázta a Land Rover modelleket, melyek könnyű terepjárók voltak összkerékmeghajtással. Eredetileg a mezőgazdasági termelők számára készültek, a Land Rover csak a polgárok számára volt elérhető, majd a katonaság is elfogadta.

A háború után először a háború előtti modelleket kezdték újra építeni, melyeknek gyártását 1940-ben leállították. 1948-ban aztán megérkezett az új fejlesztésű középkategóriás modell, a Rover 60. Egy évvel később megjelent a Rover P4, az első felső középosztálybeli modell. Gyakran olyan neveket használtak, mint a Rover 75 vagy a Rover 90, melyek a motor teljesítményének feleltek meg. 1958 óta kínálták a P5 modelljét, mely rövid időn belül a ""középosztálybeli Rolls Royce"" lett. 1970-ben a Range Rover terepjáró bevezetésre került a felső osztályban. A növekvő értékesítési nyereség ellenére a Rover az 1970-es években egyesült versenytársával, az Alvis gyárral, majd a haszongépjármű gyártóval, a Leyland gyárral. A Leyland csoport British Motor Holding vállalattal történő egyesülése nyomán létrejött a British Leyland Motor Corporation (BLMC), egy autóipari csoport 16 saját márkával. Ez olyan márkákat foglal magában, mint a MG, a Jaguar, a Triumph és a Morris.

A Rover nem mentesült az anyavállalat problémái alól

A minőségi problémák közismertek voltak a BMLC esetén, ezek nem kerülték el a Rovert sem. Így az 1970-es években a Rover SD1, bár luxus szedán volt, néhány nemzetközi autóval együtt gyártási hibák sorozatával megsértette mind a tartósság, mind a megbízhatóság hírnevét a Rover használt- és új autói vásárlói számára egyaránt. A BMLC-nek nem sikerült a sok márkával egy fedél alatt valódi egységet létrehoznia. A korábbi rivalizálás kitartott, a termelés 40 üzemben bonyolultnak bizonyult és a vezetés is azt mutatta, hogy hadilábon állnak. Aztán ott voltak a rossz befektetések és a régóta fennálló vita a munkaerőt illetően. Röviddel azelőtt, hogy a cég összeomlott, a brit kormány behúzta a vészféket és államosította a BMLC-t. Szerkezetátalakítás és létszámcsökkentés mellett döntöttek. Több ezer munkahelyet megszüntettek, számos üzemet bezártak. 1986-ban a Rover az utolsó márkaként maradt a felszínen. Egyesülve a Honda vállalatával a technológiai létrán kezdett mászni.

1988 óta a British Aerospace autógyártó járműveit ismét Rover Group név alatt kezdte forgalmazni. A legtöbb esetben ezek Honda klónokként kerültek kereskedelembe. A kis Rover 400 a Honda Civic modelljén alapul, a közepes Rover 600 pedig a Honda Accord modelljén, a nagy Rover 800 pedig a Honda Legend modelljén. Csak a legkisebb Rover 200 volt saját fejlesztés. 1994-ben a British Aerospace eladta autóipari részlegét a BMW vállalatának, ennek következtében a Honda is visszavonult. A német autógyártó nem volt igazán elégedett a vásárlással. A BMW csak a Mini márkáját tartotta meg, ahová a Rover is tartozott, a Land Rover viszont a Ford kezére került. A Longbridge városában levő gyárat, illetve a MG és a Rover jogait 2000-ben John Towes vásárolta meg, egy korábbi Rover menedzser. Towes létrehozott egy új autómárkát MG Rover név allatt, ezzel válaszolva a sportautó márka MG rajongóinak.

Európai útja végén a Rover útja Ázsiába vezet

A sportosabb Rover modelleket MG címke alatt kínálták. Például a középosztály MG ZS szedánja az akkori Rover 45 modelljének felel meg. A használt Rover mindkét változata manapság igazi ritkaság. Ám az új termelési korszak csupán öt évig tartott. 2005-ben az MG Rover bejelentette fizetésképtelenségét. A termelési létesítményeket egy kínai cég vette át, a Nanjing Automobile Coporation, és áttelepítették Kínába. A dizájn jogokat a Rover 25 és a Rover 75 modell esetében a Távol-Keletre értékesítették, nevezetesen a Shanghai Automotive Industry Corporation (SAIC) kezére kerültek. Ez továbbra is érdeklődést mutatott a Rover márka folytatása iránt. Ám időközben a BMW eladta a márkajogokat a Fordnak, majd 2000-ben a Land Rover vette meg azokat, és biztosította a kedvező vásárlási jogokat. 2008-ban, miután a Tata motors átvette a Land Rover jogait a Fordtól Mumbaiban, a Rover autógyár védjegye is az indiai autógyárhoz került.

A Nanjing Automobile egy évvel korábban felvásárolta a SAIC jogokat. Ezzel az MG, a Morris és más kínai autógyár konszernek jogai is hozzákerültek. A SAIC értékesítette a Rover technológiákat, mégpedig 2006 óta az ázsiai piacokon, a hasonló nevű Roewe név alatt. A két komponens a ""Roe"" és a ""Wei"" oroszlánt és királyt, vagyis energiát és hírnevet jelent. A ""vándorból"" tehát ""oroszlán hatalmává"" vált a jelentés. Ázsián kívül a Roew járműveit néha MG embléma alatt értékesítették.

A Rover utolsó modelljei, melyek fellelhetők a használtautó-piacon