Fiat Stilo

Múlt és jelen: a Fiat történelme

A Fiat (Fabbrica Italiana Automobili Torino) 1899-es alapítása után 1903-ban már teherautókat is gyártott, 1910-re pedig Olaszország legkedveltebb autómárkájává vált, ellenben az első világháború során sok másik vállalathoz hasonlóan kénytelen volt nagyrészt átállni a hadianyagok előállítására. Ugyanakkor a Fiatot nem érték hatalmas veszteségek a háború után és az 1920-as évekre az olasz autópiac nagy részét már kisajátította, ezért 1923-ban megépítették az akkori Európa legnagyobb autógyárát, a Torino melletti legendás Lingotto-t. Az ilyen módon már jóval termelékenyebb Fiat széles tömegek számára is elérhető gépkocsikat gyártott, köztük az 509-es, a Balilla, vagy a Topolino modelleket. A második világháborút követő 1945-ös béke után a cég fokozatosan megerősödött és újra sokak számára elérhető járműveket készített, olyanokat, mint az 500-as vagy a 600-as típusok. A huszadik század középén a Fiat az alapító Agnelli unokájának vezetésével működött, ez idő alatt pedig rohamléptekkel fejlődött a cég, amely 1967-ben felvásárolta a vetélytárs Autobianchit, majd két évvel később a Ferrarit és a Lanciát is. Ezt követően az Alfa Romeo 1986-ban, a Maserati pedig 1993-ban került a márka tulajdonába. Az ezredforduló eljövetelével a Fiat vezetése együttműködési szerződést kötött a GM-el, ám ezt 2005-ben felbontották, így az olasz cég valójában máig függetlenül tevékenykedhet. A Stilo-t 2001-től 2008-ig gyártották, mint elérhető árú, de többcélú alsókategóriás járművet.

A Fiat Stilo indulása a siker felé

A három- és ötajtós, valamint kombi kivitelben is megjelent kocsi egyik legnagyobb erénye a praktikusság volt, amely megnyilvánult a belső tér lehetőségeiben sok rakodózsebbel, valamint a jó használhatóságot növelte az is, hogy a kis méret ellenére meglehetősen tágas tér állt az utasok rendelkezésére. Az autó külsejét tekintve még ma is stílusosnak hat, ami a modern, szögletes formáknak és a határozott vonalvezetésnek köszönhető, mely sportosságot kölcsönzött a karosszériának. Motorválaszték terén a Stilo a Fiat saját gyártású erőforrásait kapta, melyek között hat benzines és 2 dízelüzemű duruzsolt. Előbbiek az 1,2-2,4 literes hengerűrtartalommal voltak elérhetők, teljesítményük pedig 80-130 lóerős skálán mozgott. Ez alól kivételt képez a 170 lóerős 2,4 literes blokk, mely magas teljesítményével a sportosabb vezetőknek okozhatott örömöt. A dízelesek ezzel szemben 1,9-es motorokkal kerültek piacra, az autó mozgatásához pedig 80 vagy 115, a 16 szelepes változat esetén pedig 140 lóerővel járultak hozzá. A kornak megfelelően modern motorpaletta kedvező fogyasztással növelte az autó értékét, amelyet azonban kategóriatársainál valamivel kedvezőbb árkategóriában kínált a Fiat, aminek hála a Stilo népszerűsége a használtautó piacon is sokáig virágzott és még ma is viszonylag keresett modellnek számít.

Biztonságos és sokoldalú: a Fiat Stilo és ellenfelei

A Fiat Stilo-t változatos motorválasztéka és kényelme városban és hosszú távon is jól használhatóvá tették. Ennek fényében számottevő pozitívum, hogy a kocsihoz az alapfelszereltség részeként volt elérhető az ABS és a két légzsák, valamint karosszériájának kialakítása is sokat jelentett az utasok védelme érdekében. Ezek után már nem meglepő a ritka, négycsillagos minősítés az EuroNCAP teszten. A meglehetősen széles kerekeinek köszönhetően kiugróan jó tapadással és ellenálló fékekkel egyaránt bíró Stilo felszereltségek terén is többet nyújtott nem egy osztálytársánál. Ritka opció volt például a kategóriában a követési távolságot tartó automatika, a kulcsmentes nyitás lehetősége (Easy Go néven), valamint a gombnyomásos indítás. A 2006-os modellévben a Fiat frissítette a típust, korszerűsítve az autó arculatát, illetve némileg egyszerűsítve a kezelőszervek használatán. Az automataváltóval is gyártott Stilo-nak viszont komoly versenyben kellett helyt állnia hét éves pályafutása alatt. A riválisok között olyan modellek indultak, mint a Ford Focus, a SEAT Leon vagy a Honda Civic, emellett pedig a magasabb árszegmensben kínált szintén jó alternatívát az Audi A3-as és a BMW 1-es szériája. A Stilo azonban jól tartotta magát a nagyszámú konkurens ellenére is, és sokak kedvencévé vált alacsony árával és sokoldalúságával, használtan pedig még manapság is sokan választják az értékálló kisautót.