Honda Prelude

Japánból világkörüli útra: egy kis Honda történelem

Honda Soichiro kezdetben maga sem gondolta volna, hogy eleinte dugattyúgyártással foglalkozó cége később a világ egyik meghatározó autómárkájává növi ki magát. A változások előszele a Honda Kutató Intézet megalapításával kezdődött, amit a Honda Motor Company létrehozása követett. Az üzemben eleinte motorkerékpárokat gyártottak, és a Honda egyáltalán nem sietett belevágni a négykerekűek gyártásába, de több prototípust is készítettek, amelyeken tökéletesítettek és teszteket végeztek rajtuk. A tényleges járműgyártás csak tizenöt évvel az alapítás után kezdődött el, 1963-ban látott ugyanis napvilágot a T360 névre hallgató teherautó, melyet a japán mérnökök 360 köbcentiméteres, négyhengeres motorral szereltek. Az első személygépkocsit szintén 1963-ban alkotta meg a Honda, ez volt a kétüléses S500-as. A vállalat közben rohamos fejlődésnek indult és a 70-es évekre már az Egyesült Államokban és Európában is volt leányvállalatuk. 1970-ben piacra dobták első léghűtéssel felvértezett járművüket, 1972-ben pedig megjelent a Honda Civic, mely máig a gyártó legsikeresebb modelljének számít. A japán márka azonban nem szorította magát korlátok közé, és az 1973-ban érkezett új elnök, Kavasima Kijosi vezetése alatt többek között talajművelő gépek, fűnyírómotorok és áramfejlesztők készítésével bővült a Honda profilja. Technológiailag egyaránt képes volt újat mutatni a cég, például a 70-es években fejlesztett CVCC motorral, amely kortársainál jóval alacsonyabb károsanyag-kibocsátást tett lehetővé. 1979-ben aztán együttműködési megállapodást írtak alá a Roverrel, majd 1986-ban életre hívták az Acurát, a Honda luxusmárkáját. A manapság az alternatív meghajtással szerelt járművek gyártásában szintén éllovas cég 1987-ben piacra dobta újító szellemben készült Prelude elnevezésű sportkupéjának harmadik generációját.

A Prelude modellek fejlődése

A Honda Prelude tehát egy patinás múlttal rendelkező sportkupé, melyet a japánok 1978-tól egészen 2001-ig gyártottak. A japán autókultúrában nagy tisztelet övezi a Prelude-höz hasonló sportos járgányokat, ezért a kategórián belüli ellenfelek is olyan már-már státusszimbólummá vált gépjárművek közül kerülnek ki, mint a Toyota Celica, a Nissan Silvia és a Mitsubishi Eclipse. Az említettek mellett a riválisok között találjuk még a BMW 3-as szériáját, a Mazda MX-5-öt és a Hyundai Coupé-t. A Prelude első nemzedékét 4 éven keresztül, 1978-tól 1982-ig gyártotta a Honda, 1,6-os vagy 1,75 literes négyhengeres motorokkal, melyeket érdekes módon a viszonylag megszokottnak számító ötsebességes manuális és négysebességes automata váltók mellett 2 sebességes automatával egyaránt haza lehetett vinni. Alacsony és széles kinézetével a Prelude némileg hajazott az Egyesült Államok egyik kedvenc izomautójára, a Ford Mustangra. A kocsi nagy újítása volt a holdfénytető, és mivel négyüléses az autó, ezt akár négyen is élvezhették. A második generáció fő újításai az elérhető erőforrásokat érintették, ebben a szériában ugyanis már csak 1,8-as és 2 literes megoldások várták az érdeklődőket, melyek közül ezutóbbi 16 szeleppel dolgozott. Ami a külsőt illeti, teljes átalakulás történt, ezúttal már a bukólámpák is a dizájn részét képezték. A harmadik generáció ezzel szemben egy világújdonságot hozott be a köztudatba, ez pedig az első mechanikus négykerékkormányzás volt, ami a tömegtermelés keretein belül készült személyautók között a Prelude-ban debütált. A jármű első három generációja tehát nagyszerű hírnévre tett szert, amit használtpiaci népszerűségük is mutatott, nem csoda hát, hogy a sorozat folytatódott.

A két legfiatalabb széria: a Prelude 4. és 5. generációja

A sorozatban a negyedik Prelude a Japán piacon látott napvilágot 1991-ben, majd egy évvel később az európai piacokra is betört. A mechanikus négykerékkormányzást elektromosra cserélték, míg a motorválaszték esetén a blokkok méretét és teljesítményét növelték, mindazonáltal a világ különböző tájain szinte mindenhol eltérő specifikációkkal rendelkező erőforrásokat építettek a Prelude-ökbe. Európában például az elérhető öt motor között ott volt a klasszikus 2,2-es VTEC, valamint a kocsi kapható volt emellett 2,0 és 2,3 literes blokkokkal is. A felszereltségek listája szintén bővült, így vált például elérhetővé a bőr belső, a 8 hangszórós hangrendszer és a digitális klíma. A modell történelmében az utolsó, ötödik széria 1996-ban kezdte meg hódítását, független első felfüggesztéssel és megújult külsővel. A használtan még manapság is meglehetősen jó hírnévnek örvendő generáció elődjéhez hasonlóan négysebességes automata és ötsebességes kézi váltóval jelent meg. Európába kétliteres, 133 lóerős és kétféle 2,2 literes, 185 lóerős VTi motorral érkezett az új Prelude, de Japánban létezett egy Type S nevű sportváltozat is, amely 217 lóerős teljesítményű VTEC motorral téphette az aszfaltot. Az utolsó nemzedék esetén már a biztonságra is nagy hangsúlyt fektettek a tervezők és az extrák köre is bővült, elmondható tehát, hogy a Prelude sikeresen zárta több mint 20 éves karrierjét, és még napjainkban is örömet szerezhet sokaknak, mindegy, hogy csak a városba vagy hosszabb utazások megtételére használják a japán harcost.