Ez a cikk sem arra szolgál, hogy a jövő autószerelőit kiképezze, hanem sokkal inkább arra fókuszálunk, hogy az alapfogalmakat tisztázzuk, és szánjunk néhány sort a legelterjedtebb motorfajtára az autókban: a belsőégésű motorra. Nagy valószínűséggel a mi autónkat is ilyen hajtja, kivéve, ha elektromos vagy hibrid autónk van, de ahhoz azért reméljük nem kell szakértőnek lenni, hogy valaki ezt megállapítsa saját kocsijáról.
Mi is az a belső égésű motor?
A belső égésű motorok, más néven robbanómotorok jellemzője, hogy ugyanabban a térben ég el a tüzelőanyag és történik a munkavégzés, mégpedig a motor hengerében. Ez a hő aztán mechanikai munkává alakul, és ez felel a kocsi meghajtásáért. A többi motort ezek alapján lehetne külső égésű motornak is nevezni, azonban ez a kifejezés végül nem terjedt el.
Az első belső égésű motor az Otto-motor, vagy ahogy talán többen ismerik, a benzinmotor, ez 1876-ban készült el. Nagyjából 20 évvel később, egészen pontosan 1897-ben megjelent az első Diesel-motor is, és elkezdődött természetesen a konkurenciaharc. Az viszont mindkét motortípusról elmondható, hogy mára már mind az effektív hatásfokuk, mind az üzembiztosságuk javult. Emellett károsanyag-kibocsátásuk olyan szinten mérséklődött, hogy egy kis túlzással azt lehetne állítani, hogy egy modern belsőégésű motor tisztább levegőt fúj ki, mint amilyet beszív. De mi is a különbség a Diesel-motor és az Otto-motor működésében?
A technikára fogékony olvasókhoz szól a válasz: a Diesel-motor tiszta levegőt sűrít össze a hengerben, majd a befecskendező nagy nyomással az égéstérbe porlasztja az üzemanyagot, az pedig ott magától meggyullad. Ezzel ellentétben az Otto-motor a tüzelőanyag és a levegő a keverékét szívja a hengerbe, majd ennek összesűrítése után egy szikra gyújtja meg a gázkeveréket. Léteznek két- és négyütemű motorok is, ezek a számok arra vonatkoznak, hogy hány ütem alatt megy végbe a munkafolyamat, a kétüteműnél ez két dugattyúlöket alatt történik, míg a négyüteműnél értelemszerűen négy löket alatt. Az alábbi példa alapjaként a négyütemű motor működését vettük.
Miután beindítottuk az autót, elindul egy hengerben egy dugattyú, mely le- és felfelé mozogva próbálja beszívni az üzemanyagot. Ezután a folyékony halmazállapotú üzemanyagot a porlasztó használható üzemanyaggá alakítja, ez nem más, mint az első ütem a folyamatban. Ezt követi a második ütem, melyben a dugattyú összesűríti az üzemanyagot, ezt pedig a harmadik ütem alatt egy elektromos szikra gyújtja meg. Ez a begyulladás nevezhető akár berobbanásnak is, hiszen olyan ereje van, hogy elindítja a dugattyút, amely így a kipufogón keresztül a környezetbe engedi az égéstermékeket.
