Opel Astra G

Az Opel a kezdetektől az Astra G-ig

Adam Opel 25 éves volt, mikor elindult a világhírhez vezető úton, s 1862. január 21-én megalapította vállalatát a Rajna-Majna vidékén fekvő Rüsselsheimben. Eleinte varrógépeket, később kerékpárokat gyártott, s az 1890-es években ő is úgy határozott, hogy szerencsét próbál az akkoriban szárnyait bontogató autógyártásban, de 1895-ben, 58 évesen váratlanul meghalt. Az addigra már közel 300 dolgozót foglalkoztató, jól prosperáló vállalkozást felesége és öt fia vitte tovább. Első automobiljuk, a „Lutzmann rendszerű szabadalmaztatott Opel motorkocsi"" 1899-ben látta meg a napvilágot, s két évvel később első motorkerékpárjuk is elkészült. 1903-ra már négyhengeres motorral rukkoltak elő, s mivel a legyártott Opelek száma egy évre rá elérte a bűvös ezres számot, terjeszkedésbe fogtak, s leányvállalatot hoztak létre Berlinben. Újabb és újabb modellek következtek, majd 1912-ben az ötvenezredik gépkocsi is kigördült a gyárból, s 1914-re az Opel Németország legnagyobb autógyártójává nőtte ki magát. Az első világháború alatt a vállalat nehézgépjárművekkel látta el a hadsereget, a két világháború között hatalmas beruházásokkal újabb modelleket dobott piacra, mint például a modernizált gyártósorról elsőként legördülő legendás autót, a „Laubfrosch”-t (Levelibéka), amely zöld színének és előreugró fényszóróinak köszönhetően kapta az elnevezést. Az Opel-részvényeket 1931-re felvásárolta a General Motors, 1936-ban pedig megjelent az Olympia, Németország első sorozatgyártású autója, majd egy évvel később a Kadett, s közben virágzott a teherautók gyártása is. A második világháború azonban egy időre derékba törte a töretlennek látszó fejlődést, hiszen a gyár csaknem teljesen megsemmisült a bombázások következtében. A néhány éven belül újjáépített gyár a régebbi modellek újabb változataival és újabb legendás modellek piacra dobásával – mint a Kapitän, a Rekord, a Commodore, a GT és az Ascona A – állt újra talpra, s 1971-ben a tízmilliomodik autó is legördült a gyártósorról, 1983-ra pedig a húszmilliomodik jármű is legyártásra került, s nem kellett újabb hat évnek eltelnie ahhoz, hogy újabb ötmillióval gyarapodjon az Opelek száma a világban. 1991-ben megjelent az Astra és a Frontera, utóbbi a gyár első terepjárója, majd újabb modellek és modellfrissítések után a gyár 1999-ben legyártotta az ötvenmilliomodik Opelt, egy Omegát, s piacra dobott egy újabb legendás modellt, a Zafirát is.

Az Astra G története dióhéjban

Az Astra sorozat G változatát, az Astra F utódját 1998-ban mutatták be, s egészen 2005-ig gyártották, amikor az Astra H leváltotta. Az Opel Astra G-nemzedéke megjelenésekor a modernséggel volt egyenlő. Rövid időn belül nagyon népszerűvé is vált (Magyarországon például évekig vezette a C-szegmens népszerűségi listáját) – családi használatra is biztosan és biztonsággal bevethető járműnek számított az „Ön igaz barátja” szlogennel hirdetett modell. Különböző országokban eltérő motorválasztékkal lehetett megvásárolni, Európában jellemzően 7 fajta benzinmotorral (66-192 LE) és 4 fajta dízelmotorral (69-126 LE) hozták forgalomba, s számos karosszériaváltozatát piacra dobták: két- három- négy és ötajtós típusokat is. 2000-ben jelent meg a kupé (90 000 darabot gyártottak belőle összesen) és a kabrió is, 2003-ban pedig egy földgázüzemű kombi változat (1.6 CNG). Kényelmes ülések, tágas utastér, megbízható kidolgozás, megfelelő gyorsulás, jó irányíthatóság, pontos kormánymű, olcsó fenntartás – ezeket az erényeket már megjelenéskor a modell pozitívumaiként említették a szakemberek és az első vásárlók. A biztonsági felszereltség a kort idézi: az ABS és a több légzsák például csak jobban felszerelt modellek sajátossága, a törésteszt pedig négycsillagos. Mivel utódját, az Astra H-t már 2004-ben bemutatták a Frankfurti Autószalonon, az utolsó G-modelleket a lengyelországi Gliwicében gyártották le Astra Classic néven. Ezzel a változattal leginkább Közép- és Kelet-Európát, valamint Törökországot célozták meg, de Ausztráliában és Új-Zélandon is forgalmazták még egy ideig Holden Astra Classic néven. 2004-től az orosz AvtoVAZ, mellyel a vegyesvállalati megállapodást három évvel azelőtt írták alá, Chevrolet Viva néven négyajtós Astra G gyártásába fogott, melyet a Chevrolet kereskedések árultak tovább az országban, miközben az új Astra H-t az Opel szalonoknál lehetett megvásárolni. Az utolsó Chevrolet Viva 2008 márciusában gördült le az orosz gyártósorról. A modellt Brazíliában is forgalmazták Chevrolet Astra néven, s a latin-amerikai piacon egészen 2011-ig elérhető volt.

Az Astra G a kategóriatársak tükrében

Az Astra G 4050 mm hosszúságával, 1700 mm szélességével, 1410 mm magasságával és egyéb paramétereit tekintve a kis családi autók vagy kompaktok sokrétű kategóriájába tartozik. Az új és a használtautók piacán is népszerűségnek örvendő modell olyan régebbi és újabb márkákkal és modellekkel veszi fel a versenyt, mint az Astra-széria egyéb tagjai, illetve a VW Golf, a Ford Focus, a Toyota Corolla, a Škoda Octavia, a Citroën Xsara, a Dacia Logan és a Dacia Sandero, a Honda Civic, a Nissan Almera és a Nissan Pulsar, a Kia Cee’d és a Kia Soul, a Fiat Stilo és a Fiat Bravo, a Peugeot 306, 307, 308 és még hosszan lehetne folytatni a sort. A mezőny tehát sokszínű, és meglehetősen szoros versenyhelyzetet diktál, melyben az Astra G harmonikusan megrajzolt formatervével és belső terével, kényelmes üléseivel, csendes motorhangjával, egyenletes teljesítményével, megbízhatóságával és gazdaságosságával, könnyű fenntarthatóságával, valamint széles karosszéria- és motorválasztékával az új modellek között és a használtautók szegmensében is megállja a helyét, s mindenképpen sokat nyom a latba reális ár-érték aránya is.