Trabant

Kezdetben a büszke NDK-gazdaság cégére, később a technológia maradványainak megtestesülése volt, néhány évtizeden keresztül pedig egyaránt volt megvetés, gyűlölet és szeretet tárgya - a két Németország újraegyesítését megelőzően a Trabant és a Volkswagen különböző érzelmeket váltott ki a kelet és nyugat területein. Szimbolikus értékét, melyet a szedánok és kombik, pick-upok és nyitott Jeep kisautókképviseltek, nem veszítette el akkor sem, miután a termelés 1991-ben több mint fél évszázados gyártási idő végeztével leállt, amikor Németország politikai újraegyesülése befejeződött. A több mint hárommillió legyártott Trabant közül nem sok élt túl sokáig. De néhány példány végül szembeszállt a kapitalista versennyel és a szociális gazdaság szűkösségével, azokat pedig a jól karbantartott és felújított autók szerelmesei a Trabant tömeges kiselejtezése után, az újraegyesítést követően gyorsan a nosztalgia szimbólumává emelték és így igazi klasszikus autóvá-vált.

Az első generáció a Trabant P50 és a Trabant 500 szedán és kombi

Amikor az első Trabant modellt 1957-ben bemutatták, a gyártó a VEB Sachsenring Zwickau technikusai és tervezői segítségét igényelték, így nem kellett Olaszország, Franciaország és Nyugat-Németország háta mögött elbújniuk a versenyben. Időnként a Fiat Topolino, a VW Beetle és a "Kacsa formájú" Citroën modelljéhez hasonlították, és első generációként 1962-ig a Trabant P50 és Trabant P500 kis szedánjai meg is feleltek az autóipari szabványoknak. A közel 1,5 méter széles és 3,60 méter hosszú kétajtós kocsi elegendő helyet biztosít négy ember számára, plusz a csomagtér is kínál egy kis helyet, a nem egészen 20 LE kétütemű motor pedig körülbelül 100 km/h sebességre képes felgyorsítani a mintegy 600 kg tömegű gépkocsit. Innovációként lehet tekinteni a szedánok és az 1959-ben bemutatott Trabant kombi keverékét: a rozsdásodás elkerülése érdekében a VEB Sachsenring tervezői a karosszéria elemeit a kezdetektől nagy arányban műanyag alkatrészekből rakták össze. Az opcionálisan kapható de Luxe kétszínű festést kapott, ez emelte a Trabantot a csúcsra abban az időben.

A Trabant P600 modelljét 1964 és 1990 között szinte változatlanul gyártották

A második generációs járművek a Trabant 600 modelljei, melyeket 1962-ben vezettek be, két évvel később, mint a Trabant 601 modelljét, mely új, szögletes karosszéria formát kapott, és gyakorlatilag ez volt jellemző a modellekre egészen a Trabant megszűnéséig. Tény, hogy az 1960-as évek közepétől a technika évtizedeken át nem sokat változott, de a kétütemű motor 0,6 literes hengerűrtartalommal bővült ki és teljesítménye 26 LE-vel növekedett. Az egyetlen újítás a Trabant Kombi második generációjának -melyet Trabant-Universal-ként forgalmaztak, s főként a hadsereg számára gyártottak - bevezetése után 1965-ben egy jeep-szerű Trabant kabrió volt, behúzható tetővel, amellyel ma is csak kevés gyűjtő rendelkezik, s amelyet jelölelten Trabant Tramp modellként nyugatra exportálták.

A harmadik generációs Trabant 1990-ben a VW motortechnológiájával érkezett

Külsőleg alig változott, technikailag 1988 óta engedélyekkel a VW Polo motorreplikájával épült, ez pedig alaposan modernizálta a Trabant új generációját, melyet a VEB Sachsenring mutatott be az 1989-es politikai felfordulás évében. Kínálták még a Trabant 1.1 modelljét is, szedán, kombi és pick-up változatban is. Azonban a VW-től megvásárolt modern motortechnológia sem tudta megmenteni a Trabantot. A rossz eladási számokat követően a Trabant és a Trabant Universal termelése 1991-ben leállt.