Gyerekülések kaphatók pár ezer forinttól százezer forintnál nagyobb összegért is, az előbbiek szinte semmire sem jók, utóbbiak már egyedi, dizájner darabok.
Gyerekülés történelem
Ahogy az autók egyre nagyobb mértékben elterjedtek, egyre több gyereket is szállítottak velük, akik az esetleges balesetekben gyakran jobban megsérültek, mint a felnőttek. Már egészen korán, az 1950-es évek elejére felmerült az igény, hogy a gyermekek egyénileg rájuk szabott ülésekben utazhassanak, ezzel is növelve a kényelmüket és biztonságukat.
Az első, valóban biztonsági gyerekülések az 1960-as években kerültek kifejlesztésre, ezek azonban még alig voltak alkalmasak a gyerekek védelmére. Egészen az 1970-es évekig kellett várni, mire az USÁ-ban bevezették az első szabványokat, amelyekkel már hatásosan védték a fél évesnél nagyobb, négy évesnél kisebb gyerekeket. A csecsemőket továbbra is babahordozókban hordták, míg a nagyobb gyerekeket a felnőtteknek szánt biztonsági övvel kötötték be.
Az 1980-as évektől komoly iparággá nőtt a gyermekbiztonsági felszerelések gyártása, ekkor már mérnökök bevonásával, hosszas tervezési és tesztelési eljárásokkal kutatták ki a legbiztonságosabb megoldásokat. A be- és kikötés eszközeit, a rögzítéseket szabványosították, így a balesetkor bekövetkező mentéskor a mentőcsapatoknak nem kellett hosszú perceket eltölteniük az ülések kiismerésével.
A korszerű gyerekülések már a legkisebbek számára is elérhetők, majd ahogy a gyerekek felnőnek, folyamatosan lehet mindig testre szabott üléseket választani. Egy új autós gyerekülés ma már úgy kerül megtervezésre, hogy a lehető legjobban védje a kisgyerekek felnőttektől eltérő anatómiai adottságait.
Autós gyerekülés csoportok
Elterjedt tévhit, hogy a gyerek magassága alapján kell ülést választani, valójában mindig a kicsi súlyát kell alapul venni a választáshoz. A gyártók a gyerekülések besorolását is a gyerek súlya alapján végzik, négy csoportba osztva az üléseket. Ezeknél mindig be kell tartani a határértékeket, ha a gyerek kinövi az aktuális eszközt, akkor haladéktalanul nagyobb méretűre kell azt cserélni.
A 0-s csoport a legkisebb gyerekek biztonságos szállítására való, nem is igazán ülés, hanem babahordozóként ismert. A menetiránynak háttal kell bekötni, s a kicsit minden irányból védi az esetlegesen bekövetkező baleset hatásaitól. Mivel ez a típusú hordozó szinte körbeöleli a kisgyereket, csak akkor kell cserélni, amikor a baba feje már túllóg az ülésen.
A 0-s csoport súlyhatára 0 és 10 kg közötti, egyes modellek kicsit nagyobbak, ezeket 0+ csoportként is jelölik. A 0+ hordozók maximális súlyhatára nem 10, hanem 13 kg. Utóbbi súlyt egy átlagos gyermek kb. 1 éves korára éri el.
Az 1-es csoportba tartozó gyerekülések súlyhatára 9 és 18 kg közötti, így ideális megoldás az átlagosa 9 hónap és 4 év közötti gyerekeknek. Bár furcsának tűnhet, hogy egy gyerekülést használjon a kicsi évekig, az ülés kialakítása lehetővé teszi ezt. Még a 4 éves gyerek sem túl magas ahhoz, hogy kilógjon az ülésből, így mindenképp érdemes ilyen védelmet használni.
Az 1-es típusú ülések kétféle rögzítési módot használhatnak. Az első esetben egy öt pontos biztonsági övvel van bekötve a gyermek, a másodikban az autó biztonsági övét használja a termék. Az autó övét be kell fűzni a biztonsági ülésbe, majd abból kivezetve kell bekötni a megszokott perselyébe. Az ilyen védelem nagyon erős, hiszen a biztonsági öveket rendkívül ellenállónak tervezik.
A 2-es és 3-as típusú gyermekülések a nagyobb gyerekek számára lettek kifejlesztve. A 2-es csoport súlyhatára 15 és 25 kg, a 3-asé 22 és 36 kg közötti. Az ilyen ülések sokkal biztonságosabbak, mint az ülésmagasítók, hiszen védik a gyerek fejét az oldalirányú ütközésektől, s balesetkor nem okoznak olyan súlyos sérüléseket, mint egy megfeszülő biztonsági öv.
Előírások és tesztek
1995 óta kötelező minden Európában eladott gyerekülést megfeleltetni az ECE R44/03-04 direktívának, mely pontosan meghatározza, milyen biztonsági feltételeket kell egy autós gyerekülésnek teljesítenie. Az előírás a tesztelés menetét is megadja, így minden ülést pontosan ugyanúgy tesztelnek.
A biztonsági tesztek során a megadott gyerekülést egy próbapadon ellenőrzik, melybe egy próbababát ültetnek. A baba mindenben megfelel egy megadott korú kisgyerek paramétereinek, így a teszt valósághű körülmények között zajlik. Az eljárás során szimulálják egy 50 km/h-s sebességgel történő frontális, illetve egy 30 km/h-ás hátulról történő ütközés hatásait. Az ellenőrök megvizsgálják a bekötött próbababa fejének elmozdulását, illetve a mellkasának gyorsulását.
A megfelelt gyermeküléseket ellátják a minősítéssel, mely egy narancssárga matrica, különféle feliratokkal. A legfelső sorban található rajta az ECE R44/04 direktíva száma, majd alatta a felhasználhatóság módja és a gyerek súlyhatára. A felhasználhatóság módja legtöbbször universal (univerzális), a speciális üléseket semi-universal, illetve specific jelzőkkel jelölik.
A címkén található még egy nagy körben egy nagy E betű és egy szám, ezek jelzik a minősítést elvégző ország kódját, alatta pedig a minősítési eljárást pontosan beazonosító számsorozat. Olyan gyerekülést, melyen nem található meg ez a minősítő matrica, Európában, s természetesen Magyarországon sem szabad eladni.
Az ECE R44/03 direktívát 2005-ben váltotta le az ECE R44/04, a jelenleg forgalomban kapható gyerekülések nagy része már valószínűleg az utóbbi jelöléssel kerül felcímkézésre. A két előírás azonos biztonsági szintet követel meg, csupán a minősítés módjában van különbség.
A 03-as direktívánál a gyártók legyártottak egy autós gyerekülés prototípust, majd azt vizsgálták. Amennyiben ez teljesítette a tesztet, megindulhatott a gyártás. A 04-es direktívánál viszont már legyártanak minimum 50 gyerekülést, majd az ellenőrök ezek közül választanak ki 5 véletlen darabot. A vizsgálatot ezeken végzik el, s ha ezek mind megfelelnek, akkor sikerült a minősítés.
A biztonsági üléseken gyakran megtalálható az ADAC matricája is, ez a német autóklub saját tesztjét jelöli. A németek 2003-ban indították el saját tesztjüket, ahol további résztesztekkel egészítették ki az ECE direktíva vizsgálatait. Az ADAC a frontális ütközés tesztjét 50 km/h helyett 64 km/h sebességgel végzi, s vizsgálja egy 50 km/h oldalirányú ütközés hatásait is.
Az ADAC nem csak a biztonságot figyeli, hanem pontozza az ülés használhatóságát, a kényelmét és a kezelhetőségét is. Az így összesített eredmények adják ki az ülés végleges minősítését, amit nem kötelező használni a termékeken. A gyártók ettől függetlenül önként is feltüntetik, mert a jó ADAC értékelés jelentősen meg tudja dobni egy gyerekülés eladási számait. A szakértők az ADAC tesztnek tulajdonítják, hogy nagyon megnőtt az újabb típusú autós gyereküléseknél az oldalirányú védelem, hiszen korábban ezt az ECE R44 direktíva nem vizsgálta. Ennek hiányában a gyártók viszont nem voltak rákényszerítve az ilyen védelmek kifejlesztésére, s sokkal több kisgyermek szenvedett fejsérülést a korábbi balesetek során.
