Jelenleg körülbelül 0,04 százalékát teszi ki a levegőnek, ami első hallásra nem sok, viszont az 1900-as évek elején ez az érték még 0,028 százalék volt. Egyes kutatók többször is megkongatták a vészharangot, arra hívva fel a figyelmet, hogy a 0,045 százalékos koncentráció már visszafordíthatatlan éghajlatváltozásokat indíthat el a Föld légkörében.
A környezetvédelmi előírások szigorodásával az EU is fokozatos csökkentést ír elő a gépjárművek CO2-kibocsátásámal értékeire, melyet szigorúan ellenőriznek és szankcionálnak a különféle hatóságok. A 2010-es évben kezdődött egy átfogó európai program, mely az összes autógyártó összes modelljének CO2-kibocsátás értékeit monitorozta, s ez azóta is folyik.
A 2010-es évben az európai új autók átlagosan még 140,3 gramm CO2-t eregettek a levegőbe kilométerenként, mely 2012-re 132,2 g/km-re, 2013-ra 127 g/km-re csökkent. Bár az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 130 g/km célértéket határozott meg 2015-ig, ez már 2013-ra teljesült, 2014-ben pedig 123,4 g/km értékre javult. Az Ügynökség 95 gramm CO2 kibocsátás értéket szeretné elérni 2021-ig.
A CO2-kibocsátás mérése
A CO2 kibocsátást az Európai Unió jogszabálya írja elő, s az ilyen méréseket is uniós ellenőrök jelenlétében kell elvégezni. A tesztelni kívánt autóknak már legalább 3000 km-t futniuk kellett, s a teszteléskor a motornak hideg állapotban kell lennie.
Meg van határozva az is, hogy milyen motorolajnak kell lennie a motorban, illetve milyen üzemanyag használható fel az autó tartályában. A nappali menetfénynek működnie kell, de minden más elektromos fogyasztót ki kell kapcsolni, s a szabályoknak megfelelő kerekeknek előírás szerinti nyomással kell felfújva lenniük.
A jogszabály kötelezővé teszi bizonyos váltó- és fékbeállítások meglétét, s megadja a tesztautó vezető nélküli súlyát, egy 100 kg-os pótsúllyal együtt. Emellett kitér még az autót körülvevő hőmérsékletre, melynek 20 és 30 Celsius fok közöttinek kell lennie.
Bár a szabályozás pontosan leírja a tesztelés paramétereit, a valós CO2 kibocsátás eltér a teszteken mért eredményektől. Ezt az EU, a gyártók és a szakmai közönség is felismerte, így az Unió már elkezdte egy olyan tesztelési eljárás kidolgozását, mely jobban megfelel a valós életben tapasztalt felhasználásnak, s jobban tájékoztatja a vásárlókat az eredményekről.
Az Amerikai Egyesült Államok az EU-tól eltérő módszert alkalmaz a CO2-kibocsátás tesztelésére. Náluk a gyártóknak kell adatot szolgáltatni a modelljeik 85%-nak károsanyag-kibocsátásáról, amit az amerikai hatóság elfogad. A maradék 15%-ot viszont ellenőrzi, s véletlenszerűen ellenőriz az önbevalláson alapuló 85%-ból is. Mivel a gyártók nem tudják, melyik modelljüket fogja ellenőrizni a hatóság, így mindenki érdekelt a valós adatok közlésében.
