Ezekben az esetekben természetesen azt javasolják a szakemberek, hogy maradjunk a gyárilag előírt – tehát a defekttűrő – gumiknál, hiszen ezekkel a legjobbak az autó tulajdonságai. Viszont olyan esetek is előfordulhatnak, hogy bár gyárilag nem tartozéka kocsinknak a defekttűrő gumiszett, mégis ilyet szeretnénk kedvencünkre rakni, hogy elkerülhessük a rizikós helyzeteket. De mit kell tudni a defekttűrő gumiról? Mik az előnyei, mik a hátrányai, és végül: érdemes-e ilyen gumikat szerelni kocsinkra, ha egyáltalán fel lehet szerelni az adott típusra? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre próbálunk választ adni ezzel a cikkünkkel.
A defekttűrő abroncsról bővebben
Egészen változatos elnevezések alatt találkozhatunk a defekttűrő gumi koncepciójával: hívják ezt magyarul önhordó autóguminak is, de gyártótól függően az elnevezése lehet például ZP, SSR, RFT, r-f, ROF és hasonlók, általánosságban viszont RUN FLAT gumiként is ismertek. A defekttűrő gumi a nevével ellentétben nem azt jelenti, hogy ez a gumi egyáltalán nem kaphat defektet, és egyszeri megvásárlásával az autó tulajdonosa örökre biztosítva van, és nem kell többet foglalkoznia ezzel a kérdéssel. Fontos leszögezni azt, hogy hagyományos társaikhoz hasonlóan a defekttűrő abroncsok is ugyanúgy kaphatnak defektet, azzal a különbséggel, hogy ezekkel még akár 60-80 kilométert is meg lehet tenni a defekt után, bizonyos körülmények között. Tehát ha ilyen abroncsok vannak autónkon, legalább a legközelebbi szervizig el tudunk gurulni a hibás gumikkal. Ez a gumik felépítésének köszönhető, amelyek merevített oldalfaluknak köszönhetően levegőnyomás nélkül is (tehát ha leeresztett állapotban van a gumi) képesek megtenni ezt a távolságot. De természetesen, ahogy minden nagyon hasznos dolognak, így ennek is megvannak a maga hátrányai.
Elsőként talán az abroncsok árát kell megemlíteni hátrányként: ezek a gumik ugyanis 10-30 százalékkal drágábbak lehetnek az amúgy sem túl olcsó hagyományos társaiknál, tehát mélyebben a pénztárcájába kell nyúlni annak, aki emellett az opció mellett dönt. Ezenkívül fontos azt is tudni, hogy ezeket az abroncsokat csak egyszer lehet megjavítani (néhány gyártó szerint egyszer sem), azonban ha az oldalfal sérül, akkor nincs mit tenni, cserélni kell a defektes gumit mindenképp.
Mint azt már fentebb is említettük, ha az autó gyártója ilyen gumikat ír elő az adott típushoz a használati útmutatóban, nem is érdemes más típusra váltani, maradjunk a gyári előírásoknál. De mi van akkor, ha mindenképp ilyen abroncsokat szeretnénk kedvencünkre, holott az útmutató mégsem ezt javasolja?
Neki se álljunk a gumik beszerzésének, ha az adott autóban nincsen abroncsnyomás-figyelő rendszer, azaz az úgynevezett TPMS. Ez fontos, hiszen magunktól ha akarnánk se tudnánk megállapítani, hogy a gumikban a nyomás csökkent-e a merevített szerkezet miatt. Akkor sincs katasztrófa, ha ez nem található meg autónkban, ilyen rendszereket ugyanis akár utólag is be lehet szerelni. Emellett az elektronikus menetstabilizátor (ESC) használata is ajánlott. Ha ezek a feltételek adottak, elkezdhetünk mérlegelni, hogy nekünk vajon megéri-e a defekttűrő autógumik használata.
Defekttűrő gumik használatakor tehát biztosítva vagyunk abban az esetben, amikor valamelyik abroncs meghibásodik, és mi szeretnénk eljutni egy műhelyig, hogy tovább folytathassuk utunkat. Ezenkívül a pótkerék helyét is megspóroljuk a csomagtartóban, hiszen ennek megléte defekttűrő abroncsoknál teljesen szükségtelen. Hogy megéri-e vagy sem, azt ezeknek az ismeretében, személyes preferenciánk alapján dönthetjük el.
