A fék feladata mindenki számára ismert, ellentétben a működésével. A Wikipédia definíciója szerint a fék járművek, gépek mozgásának lassítására, megállítására, és esetenként állóhelyzetben rögzítésére szolgáló szerkezet. A fék egy bonyolult szerkezet, mely több alkatrészből áll össze, amelyek a féktárcsa + a fékbetét, a fékdob + a fékpofa, a féknyereg, a fékcsövek, a főfékhenger, a fékmunkahenger, a fékerőszabályzó, és a fékszervó (fékrásegítő).
Amire rendszeresen figyelni kell, az az úgynevezett kopóalkatrészek állapota, mint a fékbetétek, a fékpofák, a féktárcsák és a fékdobok.
A féktárcsa
A féktárcsa erős fém öntvényekből készül (például acélöntvényből, öntöttvasból). Az alkatrész nem igényel karbantartást. De mivel nagy igénybevételnek van kitéve, ezért rendszeresen ellenőrizni és cserélni kell, ha repedést, rozsdafoltot, vagy égésnyomot találunk rajta. Cseréjét párjával végzik, és ha szakszerűen szerelik be, nem szokott semmilyen probléma jelentkezni a használata során. Ha az autóban mind a négy keréken tárcsafék van, akkor az első kerekeknél kb. 40000 - 60000 kilométerenként, míg a hátsó kerekeknél 50000-80000 kilométerenként érdemes cserélni a féktárcsát. A féktárcsáknak megvan a minimális vastagsága, amely gyártónként változhat. Átlagosan ez az érték legfeljebb 2-3 mm lehet. Egy kopott féktárcsa veszélyes lehet a rossz hőelvezetése miatt, illetve mivel könnyen megrepedhet vagy deformálódhat.
A fékbetét
A fékbetét anyaga nagy súrlódási erőt kelt, és megakadályozza a berágódást. Ha a járműben tárcsafékek vannak, akkor a súrlódó anyagot egyenesen az acél betéthordozóra ragasztják. A legtöbb esetben szerves fékbetéteket használnak. A szerves anyagból készült fékbetéteknél a gyártáskor ásványi, fémes, kerámia, illetve szerves anyagú, porszerű és szálas súrlódó anyagokat kötnek meg töltőanyagokkal, mint például műgyantával. Korábban gyakori volt az azbeszt használata is, mint súrlódóanyag, de ezt bevonták az egészségre való káros hatása miatt. A modern fékbetéteknél már gyakoribb a szén, illetve aramidszálak, fémszövet, vagy például üvegszálak használata.
A féktárcsa fékezési folyamatát a fékbetét hozza létre, éppen ezért a fékbetét gyorsabban kopik a féktárcsánál, és cserélni is gyakrabban szükséges. A fékbetétek cseréjét akkor tanácsolt elvégezni, ha a súrlódó rész a gyárilag megengedett vastagság alá kopik. Hogy ezt számon tudjuk tartani, a legtöbb fékbetétbe egy egyszerű akusztikus kopásjelzőt helyeznek be, mely úgy működik, hogy ha a fékbetét a megengedetnél jobban megkopott, hozzáér egy fémlemezhez, és erős fémes hangot ad ki. Modern kocsik esetén gyakori, hogy van az autóban elektronikus kopásjelző, mely a műszerfalon mutatja, ha a féktárcsa vagy a fékbetét túlzottan megkopott. Minden fékbetét cserénél ellenőrizni kell a féktárcsák állapotát is. Az első kerekek esetén nagyjából 15000-30000, míg a hátsó kerekeknél 20000 - 40000 kilométerenként kell nagyjából cserélni őket.
Fékdob
A fiatal autókban már ritkán fordul elő fékdobos fék, és ha igen, akkor is csak a hátsó tengelyeken. Ma már ezek funkcióit is féktárcsák végzik el, mivel a tárcsafékek hatásfoka magasabb.
Fékola
Sokan megfeledkeznek továbbá a fékolaj cseréjéről, mely szintén fontos része a fékrendszernek. A fékolaj egy speciális hidraulika olaj, melynek segítségével a fékpedálokra kifejtett erő eljut a hidraulikus elemekig. A fékolaj erős fékezések alatt elhasználódhat, buborékok képződhetnek benne, így csökken a hatásfoka. A friss fékolaj nagyobb fékerőt eredményez. A fékolajat évente érdemes ellenőriztetnünk.
