Ugyanígy több táborra szakadtak azok is, akik a váltóval kapcsolatban fejtik ki a véleményüket az internetes fórumokon. Sokak szerint az automata váltó a legkényelmesebb megoldás, míg sokan úgy gondolják, hogy egy autónak manuális váltóval kell felszerelve lennie a tökéletes vezetési élmény miatt. Talán kevesebben hallottak az úgynevezett szekvenciális sebváltóról, vagyis az úgynevezett félautomata váltóról. Eme rövid cikkben ezt fogjuk bemutatni, ennek fő előnyeivel és hátrányaival. Reméljük, a bejegyzés elolvasása után mindenki számára tisztává válik, hogy ő kinek a táborát erősíti.
A szekvenciális váltó szerkezeti felépítésében leginkább a manuális váltóra emlékeztet, hiszen itt – az automatával ellentétben – a kuplungtárcsa felel azért, hogy a motortól nyomatékot vegyen át, továbbá sebességváltáskor fogaskerekek kapcsolódnak egymásba. Az utcai, hagyományos autóknál általában két változattal találkozhatunk: a sebességfokozatok közötti váltáshoz vagy a váltókart használjuk, vagy a kormány mögötti – a Forma 1-es autók kialakítására emlékeztető – váltókkal tudunk egy sebességet le- és felváltani. Legtöbbször automata váltóknál találkozhatunk a szekvenciális váltóval, mintegy kiegészítésként az automata megoldás mellé, hiszen ezeknél is szükség lehet arra, hogy beleszóljunk néha az elektronika által diktált szabályokba, és manuálisan váltsunk. Gondoljunk itt például arra, hogy egy hegyen megyünk felfelé automata váltós autónkkal, és az magától felváltana magasabb fokozatba, holott ebben az esetben a gazdaságosság miatt pont, hogy 1-esben vagy 2-esben kéne menni. Ilyen esetekben is nagyon hasznos lehet a félautomata sebességváltó, de ha például előzésről van szó, ott is jól jöhet esetenként egy fokozatot visszaváltani. Sok ilyen autót felszerelnek a gyártók egy úgynevezett sportfokozattal, mely gomb megnyomásával nagyobb nyomaték hozható ki az autóból, így előzéskor ennek a használatát is fontolóra vehetjük.
Mint már említettük, az átlagember valószínűleg olyan automata váltós autóknál találkozhat a szekvenciális sebességváltóval, amelyeknek ez csak egy kiegészítő funkció. Igazi szekvenciális váltós autókkal leginkább autóversenyeken találkozhatunk, gondolunk itt például a F1-es csúcsverdákra. Nem is csoda, hiszen a félautomata váltók iszonyú gyorsaságot tudnak produkálni, így mostanában már rengeteg utcai sportkocsi is átvette ezt a trendet. Az olyan automata váltós autók, amelyek szekvenciális váltóval vannak kiegészítve, általában nem rendelkeznek kuplungpedállal, ha az ember váltani akar, nincs más dolga, mint le- vagy felpöccinteni a váltókart. Ez a folyamat – ahogy azt gondolnánk – iszonyat gyorsan kivitelezhető, nem olyan meglepő tehát a félautomata váltó versenypályákon elért sikere. Hátrányaként azt szokták emlegetni, hogy automata módba kapcsolva a váltások nem olyan simák, mint a direkt erre a célra tervezett társaik.
