Fiat

Olasz életöröm modern dizájnnal, kompakt kialakítás és alacsony költség - ez a Fabbrica Italiana Automobili Torino , vagyis röviden Fiat, vagy magyarul "Torinói Olasz Autógyár". Hasonlóan az Audi nevéhez (latinul "Figyelj!") a Fiatnak is van latin jelentése, ami azt jelenti „ akkor ”. A vállalat az 50-es években több millió Seicento és Cinquecento modellt adott el, mely az olasz gazdasági csoda része volt. A mai modellek, mint például a Fiat Panda, a Punto III, a Stilo (a Bravo utódja) és a Fiat 500 új kiadása, illetve a Fiatt 500L a nosztalgia szívét képezik. 1987-ben a Fiat Croma a világ első dízel autójaként közvetlen benyomást tett a jelenlegi olasz alternatív meghajtó rendszerekre, ráadásul összetevőinek 95%-a régi járművek alkatrészeiből épült, illetve az eco:Drive koncepció egyételműen a környezetbarát négykerekű jövője felé vezet. Az autóipar mellett ipari óriásnak számít vasúti járművek, repülőgépek és hajómotorok gyártásában is, ráadásul elköteleződött a banki és biztosítási ágazatban is. Így történt:
Nyugat-Olaszország negyedik legnagyobb városa ad otthont a Fiat vállalatának 1899. július 1-jétől. A nyolc alapító tag közt szerepelt Giovanni Agnelli, az Agnelli dinasztia alapítója, amely a Fiat sorsát napjainkig meghatározza. Kezdőtőkeként a 30 részvényes mintegy 800000 líra tőkét juttatott a vállalat számára. Alapítása után egy évvel az első Fiat „ 3,5 HP “ néven gurult le a szalagról, s bár nehéz elhinni, de a modell akkoriban nem rendelkezett hátramenet fokozattal. Hasonlóképpen volt kezelhető, mint a kezdeti példány, melyet 150 munkás épített és mintegy 30 járművet adtak el az első gyártási évben. Ez azonban nem akadályozta meg a Fiat versenysikereit már röviddel megalakulása után: a 24 HP Corsa, melyet 1902-ben mutattak be, a volán mögött Vincenzo Lanciával megnyerte a Superga versenyt, a második Olaszország futamon pedig a Fiat 8 HP, volánja mögött Giovanni Agnellivel új rekordot állított fel.
Az alkalmazott száma 1906-ban 2500-ra nőtt, a termelés 2/3-át pedig exportra szánták. A Fiat növekedési pályára került és különösen az Egyesült Államokba való szállítás korai sikereit ünnepelték. A versenyeken elért sikerek folytatódtak: az 1911-ben bemutatott Fiat 300 HP Record új sebességi rekordot ért el. A 290 lóerős jármű átlépte a 200 km/h sebességet.

A 20-as és 60-as évek: a Fiat a világ felé száguld

A Ford példáját követve, a futószalagon való termelés úttörőjeként Giovanni Agnelli, a Fiat elnöke a 20-as években szinte a semmiből újította meg az autógyártást. A Torpedo és Spider modellek értékesítési rekordokat értek el a 30-as években. Azonban a legnagyobb sikert a Fiat mégis a 60-as években könyvelte el. A Fiat 124 modellje, csakúgy, mint aFiat 127 és a Fiat 128, olyan értékesítési sikereket ért el, hogy elnyerte az Európa Autója címet.
A 60-as években a Fiat több neves autógyártót is átvett: 1966-ban a Fiat részesedést szerzett a Ferrariban, 1969-ben pedig a pénzügyi nehézségekkel küzdőLanciát vette át. A Ferrarival való együttműködés hamarosan nyilvánvalóvá vált, az új Fiat modellek, mint például a Fiat Dino kupé és az új Spider esetében.
A Fiat modellek nemcsak Olaszország utcáit népesítették be, hanem jelen voltak egész Európában és Észak-Amerikában is. A termelés globális szinten zajlott. A Fiat modelleket licenc alapján gyártották Törökországban, Lengyelországban, az egykori Szovjetunióban és Spanyolországban, illetve bővítették a termelési helyeket Dél-Amerikában is.

A 70-es évek: a Fiat válságának kezdete

A 70-es évek közepén a vállalat válságba jutott, amely a 80-as évek közepére egyre riasztóbb méreteket öltött, s melyet a mai napig sem sikerült teljes mértékben leküzdeni. A Fiat az 50-es és 60-as években hatalmas sikereket ünnepelhetett, ugyanis az olcsó autók termelése mindenki számára nagy sikert hozott, a társaság az ezt követő időben azonban a növekvő minőségi követelmények és a főbb technikai újítások miatt, illetve a versenytársak termelési és értékesítési politikája végett komoly bajba került. A Fiat járműveiben egyre több hibalehetőség került felszínre és megbízhatatlanná váltak, ami Németországban ahhoz vezetett, hogy a Fiat rövidítését átalakították "hiba minden részében" fordításra.
A Fiat számára meglehetősen nagy csapást jelentett, hogy többé-kevésbé ki kellett vonulniuk az amerikai piacról - ennek oka a japán autók megerősödése volt, különösen a Toyota nőtte ki magát a 70-es években az energiaválság során, és a Lexus luxus leányvállalattal közösen vetette meg lábát az Egyesült Államokban, így gyakorlatilag kiszorították a Fiatot a piacról. Az egykor oly sikeres Punto és Panda modell kapott további ösztönzést - ám a fő attrakció mégis a visszavonulás volt.

Az ezredforduló: a Fiat szüntelenül küzd

A válság leküzdéséhez Umberto Agnelli 2003-ban - nem sokkal 2004-ben bekövetkezett halála előtt - jelentős szerkezetátalakítási politikába kezdett. A Fiat azóta agresszív expanziós politikát követ annak érdekében, hogy újra megjelenjen a globális piacon, új piacokra lépjen be és visszanyerje az elveszített piacait. A csoport átszervezése még nem fejeződött be, a jelenlegi fejlődést pozitívan értékelte a legtöbb megfigyelő. A gyengélkedő Fiat gyár megmentésére irányuló törekvéseket az Agnelli család mintegy 750 millió euró értékben támogatta. Ígéretesek az új vagy felülvizsgált modellek, melyek új lendületet adtak a vállalatnak, illetve alávetették őket részletes minőségi követelményeknek is. Így nyerte el 2004-ben az új Fiat Panda az év Európai Autója címet.

A Fiat napjainkban: az átszervezés sikeres volt

A keserű veszteségek ellenére a Fiatnak sikerült függetlennek maradnia mind a mai napig. Ezt támogatták a hagyományos együttműködések a PSA Peugeot Citroën vállalatával, a General Motors és aTata Motorsvállalatával. Az új modellek értékesítése ígéretes fejlesztéseknek köszönhető. Így 2006 első negyedévében a Grande Punto a legkelendőbb autó volt Európában. Az új Fiat Bravo (198 Typ) már meghaladta a 2007/2008-as elvárásokat és a Fiat 500 új kiadása megerősítette a Fiat piaci pozícióját és kultikus modellként megtartotta a retro mintákat.